Mit köszönhetünk az uniós támogatásoknak?
Sok szó esik arról, hogy az EU-támogatások milyen rendkívüli mértékben támogatják a magyar gazdaság növekedését. Ennél azonban még többet köszönhetünk az uniós forrásoknak. Például a devizahitelek forintosítását. Vagy éppen a felminősítést.
Kezdjük egy kicsit messzebbről!
Minden országnak szüksége van devizatartalékra. Leegyszerűsítve azért, hogy
- egy hirtelen támadt devizaszükségletet ki tudjon elégíteni,
- vagy hogy (a deviza gyengülésére játszó spekulánsok számára) úgy nézzen ki, hogy egy ilyet bármikor ki tudna elégíteni.
Elvileg persze a devizát be lehetne szerezni a piacról is, de ha hirtelen és/vagy nagy mennyiségben van szükség rá, akkor fennáll a veszély, hogy nem találunk eladót, vagy csak olyan áron, ami a forint durva leértékelődését okozza.
Arról, hogy mekkora devizatartalék szükséges, órákig lehetne regélni. Mi most elégedjünk meg azzal, hogy a piaci szereplők leggyakoribb elvárása, hogy a tartalékok nyújtsanak fedezetet a nemzetgazdaság rövid lejáratú adósságára (ez a Guidotti-szabály).
A devizatartalék akkor emelkedik, ha a jegybank forintért cserébe devizát vásárol, illetve ha az állam devizaforrást von be. Utóbbi esetében ugyanis az történik, hogy a kormány a devizaforrást a jegybanknál leváltatja forintra, hogy belföldön elkölthesse, a jegybank pedig ezzel hizlalja a devizatartalékát.