Április 6-ról szóljon az ének, felszabadulva zengje a nép!

Közzétéve: 2014.4.3.

Természetesen az indulóban szereplő dátum április 4., a mai nap, azonban a választásokra való címbeli utalást nem hagyhattuk ki, hiszen mindössze két nap a különbség a két dátum között. Választás. El lehet, sőt el is kell gondolkodni azon, hogy április 6-án hogyan választ az ország, kire adjuk mi személy szerint a szavazatunkat, hiszen ezzel saját magunk számára is felelősséggel tartozunk. De ha irányítási vagy gazdasági területen dolgozunk, legalább ekkora felelősséggel tartozunk a cégünkkel szemben. Noha a belpolitika a gazdasági média által sulykolt vélemények alapján komoly hatással van a tőzsdékre és a forint árfolyamára, a mi véleményünk szerint az árfolyamokban bekövetkező változások – bár most biztosan sokan nem értenek egyet velünk – hosszabb távon ettől többé-kevésbé függetlenek. Hozhat egy-egy győzelem pillanatnyi azonnali reakciókat, ami lehet forinterősödés, de –gyengülés is. Mindegy. A komolyabb és tartós változásokat szinte csak és kizárólag a külföldi pénzügyi események és az adott ország sérülékenysége határozza meg. Ön és vállalata számára az a legjobb árfolyam-politika, amely kiszámítható, előre látható, és lehet vele tervezni. Pont ez az, amivel az elmúlt évtizedben a magyar gazdaságpolitika adós maradt.
Ahhoz, hogy ezt belássuk, elég, ha végiggondoljuk, hogy néhány rajtunk kívülálló okokból bekövetkezett rövidebb-hosszabb periódus kivételével 2001 májusa óta – amikor kiszélesítették a korábbi viszonylag szűk, 4,5 százalékos sávot egy jelentős, 30 százalékos sávra – erre nem nagyon volt példa. A volatilitás, azaz az árfolyamok – jelen esetben a forint euróval szembeni jegyzése – változékonysága azóta folyamatosan relatíve magas értékeken tanyázik. Pedig azóta volt Orbán, Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai vezetéknevű miniszterelnökünk is. Sajnos azt kell mondanunk, hogy az, hogy az árfolyamváltozás ennyire érinti a mindennapjainkat, amellett, hogy bizonyos fokig gazdasági szempontból szükségszerű, ha eltérő mértékben is, de mindnyájuk felelőssége.

Ahhoz, hogy ezt megértsük, elég, ha megvizsgáljuk a svájci frankban legjobban eladósodott, így a legnagyobb árfolyamkockázatot vállaló szektort, a háztartásokat. Azért ezt a szegmenst, mert a vállalatok döntő többsége euróban adósodott el, amiről fontos megjegyezni, hogy helyes döntés volt, hiszen a kamatkülönbözetet figyelembe véve ez a finanszírozási forma máig kedvezőbb annál, mintha forintban tették volna ugyanezt. A harmadik szektornak, az államnak ebből a szempontból a legeladósodottabb alrendszeréről, az önkormányzatokról jobb, ha nem is beszélünk, hiszen őket nem piaci alapon, hanem politikai döntések és érdekek mentén „mentette ki” az állam. Talán amiatt is a lakosság oldaláról érdemes megközelíteni a kérdést, mert a fent említett sérülékenységünknek a legfőbb oka ebben a szektorban keresendő.
Látni kell, hogy nem csak a bankok és a lakosság a ludas ebben a kérdésben, hanem legalább ennyire okolhatóak a rossz időben és helytelenül meghozott kormányzati intézkedések. Lakossági oldalról egyértelmű, hogy a devizaalapú, azon belül is különösen a svájci frank alapú lakáscélú hitelezés elterjedését a kamatkülönbözet mellett a lakáspiaci torzulást előidéző, új és használt lakások vásárlására ösztönző program is kiváltotta. Hiszen a lakásépítésnek és az új lakások vásárlásának a támogatására 2000-ben indított kormányprogram új és erősen vitatható irányt vett, amikor 2002-től a kedvezményeket a használt lakások vásárlására is kiterjesztették. Ráadásul míg az új építések az ország szempontjából fontos GDP növekedését eredményezték, a használt lakások vásárlásának magától értetődően ilyen hatása nem lehetett. Ez a lépés szükségszerű következménye volt az új lakásvásárlás támogatásának, ám egyúttal annak a végét is jelentette, hiszen a költségvetés további terheket már nem vállalhatott.
A lakásvásárlási program bevezetése, kiterjesztése majd kivezetése megzavarta a piacot, irreálisan fűtötte a lakosság lakásvásárlási hajlandóságát, a hitelintézeteket pedig arra kényszerítette, hogy az állami támogatással a piaci feltételű forinthiteleknél kedvezőbb feltételekkel nyújtsanak hiteleket. Ez alapján egyértelműen kimondható, hogy a hitelboomnak, a túlfűtött kereslet kiszabadulásának és növekedésének az akkori kormányzati szerepvállalás megágyazott, és ezt követően vezetett a pénzintézetek közötti piaci verseny, valamint a lakásvásárlók jelentős hányadánál a lehetőségeiket meghaladó lakásigény és tehervállalás a devizahitelek elterjedéséhez, ami azután a válság negatív hatásait felerősítve a 2008 utáni katasztrofális helyzetet okozta. Tehát a devizahitelek és azon belül a lakossági svájci frank alapú devizahitelek elterjedésében mind a 2000-ben és 2002-ben hatalmon lévő, mind az azt követő kormányok (gazdaság)politika felelőssége megállapítható.
Ez alapján elmondható, hogy fontos, hogy Ön is elmenjen választani áprilisban, de ettől ne várjon csodát. Ha szeretné az árfolyamkockázatát a cégénél megfelelően kezelni, azaz tudatában kíván lenni annak, hogy mekkora a kockázata és ezt hogyan tudja csökkenteni a tulajdonos által elvárt szintre, vagy esetleg annak, hogy a jelenlegi kockázati szintjén hogyan lehetséges nagyobb eredményt realizálni akár lényegesen kisebb kockázat mellett, akkor keressen minket bizalommal. Ha így tesz, higgye el, az Ön cége számára nem a mostani, hanem a későbbi választások sem lesznek bizonytalansági faktorok, így versenyelőnybe kerülhet a versenytársaival szemben, akik számára élethalálharcot jelenthetnek majd az árfolyamokban bekövetkezett kedvezőtlen változások.
Ebben az esetben bátran énekelheti velünk együtt a címben szereplő dal első strófáját:
„Indulj az útra és vissza ne nézz!
Múltad a fájó bús ezer év.
Rád ragyog végre a fényteli nap.
Boldogan, vígan zengd hát a dalt!”

Azt mindenképpen hozzá kell tennünk, hogy mi nem az Önt felszabadító, hanem a cégét az árfolyamkockázattól megszabadító tanácsadó szerepkörére pályázunk!