„A férfi mind gyerek, maradunk vén tinédzserek”

Közzétéve: 2014.1.7.

Először is – az ez idő tájt szokásos Boldog Új Évet Kívánunk után – engedjék meg hölgyolvasóink, hogy megmagyarázzuk, hogy a cikk címe és maga a cikk miért is szól elsősorban a férfiakhoz. A hímnemű egyedekben ugyanis sokkal jellemzőbben fordul elő a jobb élet, az elérhetetlen utáni vágy, törekvés, vagyis az, hogy nem nőnek fel igazán, felnőttként is sokszor gyerekfejjel gondolkodnak, az „akarom” lesz úrrá rajtuk és nem a realitás. A nők számára az esküvő, a gyerek sokszor megadja azt a „csodát”, amelyről kislányként álmodoztak. Persze utána itt is, ott is jönnek a szürke hétköznapok. Csak a férfiak esetében általában később is kell lennie valami elérhetetlennek, valami plusznak, amit akár nevezhetünk egy megvalósíthatatlan életcélnak is.

„Minden éjszakán
Álmodjuk, hogy eljön majd talán
Az, aki minket megszeret
Maradunk vén tinédzserek

Minden hajnalon
Megkísért a hatalmas vagyon
Mert a férfi mind gyerek
Maradunk vén tinédzserek”

Ez az elérhetetlen életcél általában a szeretet-, illetve elismeréshiánnyal és – valljuk be – a pénzzel, a pénz ígéretével függ leginkább össze. Éppen ezért hajlamosak vagyunk kockáztatni mind személyes téren, mind pedig a cégünk esetében. Csak azt nem vesszük észre, hogy amíg a szeretetéhséggel és a pénzzel kapcsolatban a privát életünkben igen széles határok között azt csinálhatunk, amit csak akarunk, addig egy vállalat irányítása során, illetve a vezetői döntések kapcsán a kockázat teljesen mást jelent, és sok esetben egyáltalán nem tolerálható. Azt meg végképp kevesen ismerik fel, hogy az igazi kockázat éppen az, ha nem teszünk semmit, ha nem karoljuk fel az innovációt, ha nem hozunk döntést, ha hagyjuk, hogy minden a jól megszokott és – hitünk szerint – biztos medrében csorogjon tovább.

Pedig a cégünket pénzügyi szemszögből tekintve elmondható, hogy főleg ebben a bizonytalan hazai makrogazdasági környezetben – ne feledjük, idén három választás vár ránk, és az elmúlt évtizedekre visszatekintve ilyenkor jól megfigyelhetőek voltak a piaci mozgások – elengedhetetlenül szükséges az árfolyamkockázatok kezelése, stratégiaváltás vagy egy komoly beruházás esetén a pénzügyi átvilágítás vagy akár a költségek további ésszerű racionalizálása (ilyen intézkedés lehet például – ahogy az Így írtok Ti rovatunkban is szerepel – a bankköltségek csökkentése, optimalizálása).

De ez ugyanúgy igaz az innováció esetében is, hiszen az INNováció rovatban állandóan szereplő IMP³rove tanácsadói szolgáltatás segítségével átgondolt és a vállalati stratégiába illesztett innovációs folyamatok valósulhatnak meg az Ön cégénél is. Ha nincs innováció, az azt jelenti, hogy a cégnél nem jellemző a folyamatos megújulásra való törekvés, így az új versenyhelyzetekhez történő alkalmazkodás is először egyre nehézkesebbé, később pedig lehetetlenné válik.

Szintén hiba lenne nem kihasználni a környező országok esetében az ott esetlegesen könnyebben elérhető uniós források nyújtotta lehetőségeket, főleg ha valamilyen operációval, üzleti kapcsolattal rendelkezünk az adott országban. Az e heti nemzetközi rovatunkban, az Európa-országban egy manapság divatossá váló, a közeljövőben biztosan egyre a köztudatba kerülő szóval, a „lean”-nel kapcsolatban tudhatunk meg érdekes dolgokat. Elöljáróban elmondható, hogy a vállalat működését úgy érdemes optimalizálni és hatékonyabbá tenni, hogy a folyamatokat megszabadítjuk a fölösleges tényezőktől.

Mindhárom fent említett területen érdemes Önnek is megfontolnia a fent röviden ismertetett új szemléletmód elfogadását, hiszen ha nem vagyunk fogékonyak a változásra, akkor könnyen úgy járhatunk, ahogy a dalban a „főhős”:

„Megint a Madáchnak lesz végül igaza
Tudod, az ember tragédia
Keveset fog, de sokat markol
A tilosba’ parkol
Nem tanul a bajból”

Végezetül engedjék meg, hogy köszönet mondjak Kovács Ákosnak a dalért, amit a következő linken találhatnak meg:

https://www.youtube.com/watch?v=6N2q6yhBycY

Mindenkit arra bíztatok, hogyha van rá ideje és kedve, hallgassa meg! Hívjanak, keressenek minket, mutassuk meg, hogy tudunk tanulni a bajból, és ha már Madách Imre legnagyobb műve szerepelt a dalban, zárjuk mi is – mert ide is illik – eszmefuttatásunkat a következő gondolattal:

„Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál!”