Mindig ugyanazok viszik el a pénzeket? 2014-2020 között máshogy lesz?

Közzétéve: 2015.4.29.

Készítünk intelligens terveket, elemezzük évekig a teendőket. Például minden fejlesztési koncepció központi eleme a hazai kis- és középvállalkozás-fejlesztés. Aztán amikor a végrehajtásra kerül a sor, valahogyan mindig hátraszorulnak, és a megszokott szereplők a megfelelő pillanatban és módon belépve elviszik a fejlesztési pénzeket. Vajon 2014-2020-ban másképpen lesz? Vagy már írhatjuk előre az új stratégiát is, a régit átmásolva? Mit is akarunk a kis- és középvállalkozásainkkal?

Visszatérő célok – Mire megy a pénz?

Nyolc cél

A kormány 2014-2020-ra vonatkozó “Kis- és középvállalkozások 2014-2020 közötti időszakra készített stratégiája” című dokumentuma megfogalmazza, dinamikusan kell növelni a kis- és középvállalkozások export- és beszállítói teljesítménye. Ehhez rendel is nyolc prioritást.

Exportlehetőségek céltudatos felkutatás a növekedési hajlandósággal rendelkező KKV-k részére
Sikeres, exportra képes és hajlandó KKV-szegmens azonosítása, “vizualizálása”, folyamatos támogatása
A Külgazdasági Stratégia céljainak az elérése, és eszközeinek hatékony alkalmazása
A Nemzeti Külgazdasági Hivatal megerősítése
KFI iránti középvállalati igény felkeltése támogatott kommunikációval
Legjobb gyakorlatok népszerűsítése
Aktív beszállító-fejlesztés
Termelés, gyártás presztízsének növelése

A már említett kormányzati dokumentum – rendkívül korrekt módon – az export növelésében látja a hazai kis- és középvállalkozások fő kitörési útját. Ennek fő akadálya – és ezzel szintén csak egyetérteni lehet – a vállalkozói készségekben történő elmaradás, valamint a készségek és innováció nemzetközi összehasonlításban való gyenge értéke. Bár a nyolc fejlesztési prioritás között az emberi erőforrásra koncentráció nem található meg, míg az aktuális hivatal megerősítése igen…

A társadalmi egyeztetésre szánt változatból készített végső anyag egyelőre nem fellelhető, feltételezhetően lényegi változás nem történt. Most olyan problémákra ne fókuszáljunk, mely a fejlesztési források szempontjából kevésbé releváns – adó- és tb-terhek, kiszámíthatatlan gazdaságpolitika, adminisztrációs terhek.

Régi lemez

Egy kis történelmi kitekintéssel azért érdemes ránézni a 2007. októberében elfogadott,2007-2013-as kis- és középvállalkozói fejlesztési stratégiára is. Némi cinizmusra adhat okot, ha elolvassuk a stratégiai célkitűzést, mely a kis- és középvállalkozások bruttó hozzáadott értékének, a versenyszféra átlagánál gyorsabb ütemű növekedését tűzte ki. A megállapított problémák kísértetiesen hasonlóak a későbbi anyaghoz – állami bürokrácia, finanszírozás, tudás és innováció, vállalkozói infrastruktúra. A kis- és középvállalkozások innovációs lemaradásának csökkentését kiemelten hangsúlyozottan kezeli az anyag, valamint a humán erőforrás fejlesztését.

Egy bátrabb lépéssel még egyet visszalépve az időben, egészen 2004. szeptemberéig, a“Kis- és középvállalkozás-fejlesztés hosszú távú stratégiája” című dokumentumát is érdemes megtekinteni, mely Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Programként került elfogadásra. Központi eleme a kis- és középvállalkozások innovációs képességének erősítése, a menedzsment ismeretek erősítése, a külpiacra jutás támogatása.

Tehát összességében különösebb erőfeszítés nélkül megállapítható, hogy immár egy évtizede – bár különböző szavakkal -, egységes célkitűzést fogalmaz meg Magyarország a kis- és középvállalkozásokra vonatkozóan. Némi szarkazmussal, valószínűleg korábbról azért nem, mert még nem voltunk tagjai az Európai Uniónak. A kérdés, hogy a cím lehet-e igaz, és akár már fogalmazhatjuk is a 2021-2028-as programfüzetet?

Ehhez képest mire szánunk pénzt?

A fentieket érdemes összevetni azzal, hogy az első periódusra vonatkozóan megjelent Gazdaság-fejlesztési és Innovációs Operatív Program – GINOP – kiírások milyen forrásokat rendelnek az egyes fejlesztési célokhoz. Nyolc fejezetre tagolódik a program, összesen kb. 830 milliárd forint értékben. Első ránézésre vonzó nagyságrendnek tűnik, azonban rendkívül meglepő arányokkal van teletűzdelve.

Ahogyan a szakpolitikai szintjén folyamatosan megfogalmazásra kerül, az exportképesség erősítésének feltétele a vállalakozásokat vezetők kompetenciájának növelése, majd a külpiacra jutás támogatása. Nyilván ezt lehet elvárni az operatív programtól. És mennyit is szánunk készség-fejlesztésre, azaz “vállalkozói mentorálás“-ra? 1,3 milliárd forintot. Ez0,1%-a a fejlesztési összegeknek. A piacra jutásra 5 milliárd forintot szánunk, ez 0,6%.Logisztika sem jár túl jól, hiszen a tervezett 4 milliárd forintból biztosan nem leszünk nagyhatalom, miközben a korábbi években legalább is a szavak szintjén ez visszatérő elem volt. Az idegen nyelvi készségek fejlesztése nagyon fontos lenne, erre 4 milliárd forint jut, azaz 0,5%. Ráadásul nem vállalkozásoknak, hanem magánszemélyeknek szóló oktatásban. Végezetül a stratégiában fókuszként szereplő beszállító-fejlesztésre 8 milliárd forint jut. Így a teljes, célokhoz maximálisan illeszkedő összeg 22 milliárd forint, ami éppen meghaladja a 2,5%-ot.

De akkor mire is megy el ez a rengeteg támogatás?

Közel 100 milliárd forintot (12%) tervezünk költségvetési és felsőoktatási intézmények részvételével innovációra költeni. Miközben egyetemi tudásközpontokra öntöttük a pénzt az előző időszakokban. A programban résztvevő vállalkozások óvatosan fogalmazva is ritkán repestek a boldogságtól, az intézmények működéséhez viszont sikerült hozzájárulni. Kooperációs Kutató Központok kialakítására 2004-ben 3 milliárd, majd Regionális Egyetemi Tudásközpontokra 6 milliárd 2005-ben ment el. A támogatásokat követően újabb 2 milliárd forintot költöttünk, egy 2010-es kiírás alapján. Költött továbbá Magyarország innovációs ügynökségek létrehozására és támogatására. 0,5 majd 0,6 milliárd forintot osztottak régiónként. Most éppen a megszűnés szélén vegetálnak. Csak ezek az erősen megkérdőjelezhető eredményű kiírások összesen 20 milliárd forintba kerültek. És láthatóan a következő periódusban is ilyen irányú finanszírozásokra készülünk.

Több, mint 150 milliárd forintot (18%) fogunk költeni infokommunikációs – IKT – fejlesztésekre, melynek döntő részét IKT cégeknek szánja a program. A korábbi elemzésekben már téma elemzésre került, hogy Budapesten kívül nemigen található ilyen főtevékenységű, jelentős hozzáadott értékkel bíró vállalkozás – márpedig a Központi Régió ki van zárva a 2014-2020 időszakban európai uniós forrásokból. Valamilyen nehezen értelmezhető okból országos szinten fontosabb az informatikai vállalkozások exportjának támogatása (1,7 milliárd Ft), mint az összes többi ágazaté. Társadalmi célú vállalkozások létrehozására hatszor annyi a tervezett forrás, mint a vállalkozások szellemi tulajdonjogának támogatására.

Eközben nem részesülhet támogatásban a főváros, mely a kis- és középvállalkozások által termelt hozzáadott érték felét állítja jelenleg elő. És kizárólag feldolgozóiparbeli cégek lehetnek kedvezményezettek. Hogyan lesz ebből értékteremtő forrás-lehívás?
Valahogyan nem sikerül átvinni, hogy a szellemi képességek fejlesztése az út a versenyképességhez. Van egy rendkívül minőségi stratégiai dokumentum, majd egy láthatóan lobbi-erők által szétszabdalt finanszírozási program. Ez viszont már egy hosszabb folyamat, melytől nem tudunk elszakadni. Érdemes is kicsit távlatibb megközelítésből szemlélni.

Forrás: Portfolio.hu